Többnyire a 20-as, 30-as éveikben járó fiatal felnőttek élték túl a koncentrációs táborokat. A kisgyermekeknek és az időseknek kevés esélyük volt a szörnyű körülmények között. A legtöbb túlélő életre szóló sérüléseket szenvedett. De sok évtizeddel a háború után a romákat és szintiket nem ismerték el a rasszista üldöztetés áldozatainak. A legtöbb szinti és roma túlélőnek évtizedeket kellett várni, mielőtt bármilyen kártérítést kaptak volna a bebörtönzésükért, az egészségüket ért maradandó károsodásokért vagy a tulajdonuk elvesztése miatt.
